2013. június 29., szombat

Ezzel még tartoztam..

Nem mutattam még meg, hogy az ágytakarónk elfoglalta méltó helyét.

Az első napokban még féltettem a gyerekektől, nehogy maszatos kézzel megfogják, vagy beledörgöljék az orrukat.. Most is próbálok figyelni, de már nem veszem úgy a szívemre, ha ugrálnak rajta, vagy lerántják a földre. El kell fogadni, hogy ilyenek a lurkók, nem élünk múzeumba (megjegyzem, nem is szeretnék) és ez egy használati tárgy. ;)

4 megjegyzés:

  1. ...és varrsz majd helyette egy másikat néhány év múlva, mert azért akkor is kell némi idő a foszláshoz, ha három ilyen jóarcú kölyök macerálja.

    (Ha koszolódna, gépben simán moshatod 40 fokon, szépen megtűzted, nem fog összegubancolódni.)

    Szép munka, még sok ilyet és örömöt is vele meg hozzá!

    VálaszTörlés
  2. Szia Bea!

    Bocsánat, hogy csak most reagálok, de most értünk vissza a nyaralásból és végre internet közelbe kerültem.

    Örülök, hogy tetszik a takaró. Sokat dolgoztam vele, pedig nem egy bonyolult minta. A színeit viszont imádom! :)

    Köszönöm, hogy írtál! Mindjárt én is átlapozgatom a Te munkáidat.

    VálaszTörlés
  3. Szép takaró! De még szebbek a "vendégei"! :)

    VálaszTörlés